Kis kiruccanás

Peti még karácsonyra kapott az előző cégben egy ajándékutalványt Liptovský dvor-ba. Sokáig úgy volt, hogy Pannit is visszük magunkkal, pár héttel ezelőtt mégis úgy döntöttünk, hogy ideje hozzászoktatni Pannit ahhoz, hogy másokkal is ellegyen akár több napig is. Később majd kicsit rátérek a pszichológiai háttérre*, de most jöjjön egy kis élménybeszámoló.

A hétvége már csütörtökön elkezdődött. Délután megjöttek a nagyszülők, és mivel épp sógornőjelöltkém szülinapja volt, náluk találkoztunk egy finom kis vacsoránál. Hazajöttünk, Petivel közös erővel elaltattuk a kölköt, másnap reggel pedig még álmában kapott egy puszit, majd nehéz szívvel leléptem. Peti még dolgozott délig, én pedig soppingoltam egy kicsit. Persze az első dolog, amit vettem, az egy új előke volt a Panninak. Sajnos a könyvesüzletben nem voltak magyar könyvek, de így is eltöltöttem ott vagy másfél órát:) Végül Nők Lapját olvasgattam. Délben együtt ebédeltünk Petivel, majd megnéztük még a leendő autónkat, aztán végre elindultunk. Kicsit több mint három órát autókáztunk, míg elérkeztünk a hotelbe. Ez egy több faházból álló hotel, mi ketten egy egész kis házacskát kaptunk. Emeletes, két fürdőszobával, kandallóval, tiszta romantika:) Mindjárt a házunk mellett játszótér volt, Panni is jól érezte volna magát. Egyébként az egész környék nagyon gyerekbarát, rengeteg játszótér volt mindenhol. Miután becsekkoltunk, elmentünk egyet sétálni a környéken, de mivel egész nap esett, nem jutottunk messzire. Csodafinom, laktató vacsi után jakuzziztunk egyet, de a medencébe már nem mentünk be, mert a jakuzzi után jéghidegnek tűnt a vize:) Ezután már visszamentünk a házikóba, átnéztük a prospektusokat, hova érdemes másnap ellátogatni, majd egy Hetedik mennyország rész után elaludtunk. Már aki. 

Másnap - úgy érzem - mindent kipróbáltunk, amit csak a környék és a hotel nyújthatott nekünk. Reggeli után besétáltunk a faluba, ahol (elméletileg) 17 kastély található, bár én csak egy-kettőt láttam. Elég sok közülük nagyon le van robbanva. Ez jó kis 6 kilométeres séta volt. Ezután elmentünk Liptovský Mikulášra egy kicsit tescozni. Panninak vásároltunk természetesen... Megvettük a névnapi ajándékait, valamint egy kis ajándékot a kirándulásról. Kapott egy helyes kis plüss hátizsákot és egy plüss Minnie-t (mostanában mimi-mániája van, pedig mimis mesét még nem látott). Névnapjára vettünk egy Minnie-s sátort, amit majd jövő héten Selmecen avatunk fel, és egy jó kis gumicsizmát, amit a nagyszülőktől kap majd. Miután visszamentünk a hotelbe, kölcsönöztünk biciklit, és tekertünk egy jót a természetben. Peti jót tekert. Én inkább a síkságot szeretem. Majd jött egy kis tollasozás, utána pedig megnéztünk egy barlangot (Stanišovská jaskyňa). Jó hideg volt... A barlang magában nem volt nagy szám, de az idegenvezetésből jó sok tényt megtudtunk. Egy kis időre lekapcsoltuk a lámpáinkat is, hogy megtudjuk, milyen az abszolút sötétség. Hát, félelmetes... De mégsem féltem. Miután visszamentünk a hotelbe, úgy gondoltuk, keveset mozogtunk még, úgyhogy kipróbáltuk a squash-t is. Fúú, az nagyon jó játék, kivéve, hogy az elején pár perces röhögőgörcsöm volt, annyira bénáztunk(tam). Aztán egész jól belejöttünk. Peti egy órán keresztül játszott, én kétszer kivonultam pihenni. Nagyon fázott a lábam, mert nem volt fehértalpú cipőnk, így zokniban játszottunk, ezenkívül bírtam volna ám:) Jött még egy hihetetlenül laktató és finom vacsora, majd jakuzziban kiáztattuk fáradt izmainkat (nekem NEM volt izomlázam!), aztán végre leültünk foci(helyett két Hetedik mennyország rész)t nézni. És végre aludtam mint a bunda!

Másnap reggeli után összecsomagoltunk és jöttünk haza. Még körül akartam nézni egy városban, de végül megint tescozás lett belőle. Fél négykor értünk haza. Panni még aludt a babakocsiban, felkeltettük, és az a vigyor, amit tőle kaptunk, megfizethetetlen:)

A legeslegjobbak:

- horúca brusnica:)

- vacsi közben szuper nyugtató zenék szóltak (Andrea Bocelli, Norah Jones, Leonard Cohen)

- sok-sok gyümölcs vaníliapudinggal és tejszínhabbal

- fahéjas-almás palacsinta karamell-öntettel

- sok-sok ötlet útközben, hogy végre kikapcsolt az agyam

- squash

*Nagyon nehéz volt "elszakadni" Pannitól. Nem tudom, Peti hogy van vele, de én egyfolytában rá gondoltam. Mikor ebéd után elindultunk, már kétszer hívtam a nagyszülőket, hogy mi újság. Út közben is nagyon sokáig tartott, míg másra tudtam gondolni (bár miután sikerült, hihetetlen élmény volt, mennyire "kitárult az elmém". Rengeteg ötletem támadt kreatívkodással, könyvekkel kapcsolatban, csak győzzem majd leírni...). A legrosszabb az első éjszaka volt. Akkor még az agyam abban volt, hogy Panni valahol itt van a közelben, vigyázni kell rá, pl. hogy ne essen le az ágyról. Többször felültem az ágyban, egyszer Peti kezét simogattam, és kérdeztem, Pannika, hol vagy?:) Reggel felé, amikor felültem, már csak azt mondtam: basszus, már megint... Másnap már szerintem csak azért nem gondoltam rá, mert az aktív nap után aludtam, mint a bunda, mint egy darab fa:) Panni eközben nagyon jól érezte magát, talán fel sem fogta, hogy nem vagyunk otthon, minden ment a megszokott rutinban. Párszor kérdezgette, hogy mami meg aba, de ezenkívül semmi probléma nem volt vele, szerencsére. Ezek szerint ő jobban bírta az elválást:)

A gyerekek idővel kinövik az elválás okozta szorongást. Megtanulják, hogy ha anya elmegy, aztán idővel vissza is jön és ők addig biztonságban vannak.

De vajon az anyukák mikorra növik ki? (Vida Ágnes)