Nyár van, nyár!

Végre hozzánk is megérkezett a nyár:) Bár nekem a tavasz, azon belül is a május a kedvencem, azért a nyarat is szeretem. Legfőképpen a színeket, illatokat, hangulatokat... Ahogy tegnap éjjel kerestem képeket a nyári kollázshoz, teljesen elcsábítottak a színek: a narancs, sárga, rózsaszín, piros és ezek árnyalatai. Hirtelen egy tengerparton éreztem magam, csak úgy lengetőztem a függőágyban a pálmafák alatt a fehér homokos tengerparton egy jó kis koktéllal és egy jó könyvvel a kezemben. Mindeközben arra is rájöttem, milyen unalmas és egyszínű a ruhatáram és a lakásunk:) Ezen mindenképpen változtatni kellene... Pl. valami jó kis színes körömlakkal, esetleg minden ujjon más színnel, színes kiegészítőkkel... Bár ez nem egy beauty-blog:) 

Tegnap hazajöttünk Balonyra az anyuhoz, itt is maradunk egész héten a Pannival, úgyis elég volt már a játszóterekből. Délután vettünk neki homokozót, amit gyorsan össze is állítottunk, és jó sok időt eltöltött a homokban. Meg is lepődtem rajta, mert a játszótéren csak beugrik a homokozóba, kezébe vesz valami játékot, eldobja, majd rohan tovább... Csúszdát is szerettünk volna neki venni, de úgy néz ki, túl igényesek vagyunk:)

Nyáron szeretnék:

- sokat lenni a szabadban, legjobb lenne az udvaron, Balonyon vagy Selmecen:)

- sok-sok barackot, dinnyét és kukoricát enni

- végre befejezni Panni szobáját, jó lenne már átszoktatni a saját szobájába (mostanában úgyis egyedül szeret elaludni, sőt már éjjel is visszakéredzkedik a kiságyba), esetleg bilire is rászoktatni

- ajándékot készíteni a selmeci bulira minden rokonnak (az ötlet már megvan és szerintünk nagyon jó:)

- befejezni Panni madárkás képét

- házi jégkrémet és sok-sok limonádét készíteni.

Valerie Pfeiffer - Chorus Line #1

Mióta ilyen jó idő van, itthon már nem is nagyon hímzek. Estére jócskán elfáradok a többórás játszóterezéstől, sétától, így általában csak tévézünk, vagy olvasok. Viszont ha a nagyikhoz megyünk, mindig pakolok valami hímeznivalót magamnak. Mostanában csak a madárkákat hímzem Panninak. Eléggé haladós minta, bár azért nem használ neki a két-három hetes kihagyás:) Hétvégén befejeztem a negyedik madárkát, és már az ötödikbe is beleböktem a tűmet:

Montessori-játékok

Rég nem írtam már, de most már nem is fogom behozni ezt a másfél hónapot, ami "kimaradt az életünkből". Igazság szerint nem volt se kedvem, se energiám írni... Panni még ki sem nyitja a szemét reggel, már kéredzkedik ki... Nagyon nehéz egy-két órát reggel itthon maradni, míg megreggelizünk, meg egy-két dolgot megcsinálok a háztartásban, mert állandóan kimenős ruhát akar magára venni, meg sapkát, cipőt... Nagyvárosi élethez képest elég sokat vagyunk kint, bár azért már kezd unalmassá válni a sok játszótér. De legalább Panni talált magának barátnőket, és én is összeismerkedtem egy-két anyukával. 

Amíg itthon vagyunk reggel illetve este, igyekszem mindig valami játékot kitalálni neki, amivel leköthetem, és még tanulhat is belőle. A kolleganőmtől hallottam először a Montessori-elvről, aminek az a lényege, hogy egyszerű, mindennapi tevékenységekből tanuljon a gyerek, használatban levő tárgyakkal ismerkedjen, játsszon. Először el kell magyarázni és mutatni neki, hogyan játsszon a játékával, majd hagyni kell. Nem kéne javítani, ha koncentrál, hagyni kell. Az első Montessori játékokat a kolleganőmtől kaptam, később én is készítettem neki, és még van jópár ötletem.  De egyelőre hagyom ezekkel játszani, majd később beújítok egy játékkal. A legjobb az egészben az, hogy szinte semmit sem költöttem rájuk, csak a kis halakat és a pompomokat vettem meg egy-egy euróért. Most ezek futnak nálunk:

Ez volt az első játék, a wc gurigákra rá kell helyeznie azt a labdát, ami a pöttyökkel megegyezik. Még az első nap sikerült neki eltalálni a színeket, valamiért idegesítette, ha nem egyeztek a pöttyök a labdával:)

Itt a pompomokat kell beraknia a megfelelő lyukba, ez még nem nagyon megy neki.

Ugyanezt lehet játszani kupakokkal is.

Ez az első saját készítésű játék:) A szívószálakat elvágtam kétfelé, Panni behelyezi őket a lyukba, majd benyomja őket. Mindig tapsol, ha sikerül benyomnia a szívószálat:)  De itt vettem észre, hogy nagyon ideges tud lenni, ha nem sikerül neki benyomni a szívószálakat. Elkezd csapkodni, verekedni...

Ezt ma találtuk ki, a bombonos dobozba kell belepakolnia egyenként a halacskákat. Toffifee-s dobozzal jobb lenne, vehetne valaki, szívesen megenném belőle a csokit, hogy aztán legyen mivel játszania a kicsinek:)

Most éppen legózik, kb. 3 nap után tanulta meg, hogy kell összetapasztani a kockákat. Ügyesedik:))

Bicikliztünk

Bár vasárnapra a schlosshofi húsvéti vásárt terveztük be magunknak, inkább úgy döntöttünk, hogy biciklizni megyünk. Még pénteken vettünk Panninak biciklisülést és sisakot is. A sisakot hordattuk vele már előtte, hogy szokja meg, hogy a fején van. Kicsit tartottam is tőle, hogy fogja bírni, mert pár másodperc után mindig levette a fejéről. 

Vasárnap megfőztem az ebédet, majd leraktam a kicsit aludni. Csak egy órát akartam, hogy aludjon, az óraátállás miatt. Talán megérezte, mit akarok tőle, mert magától felkelt egy óra után, bár mostanában már 2 órákat szokott aludni, mióta a játszótérre járunk. Azelőtt a másfél óra is már soknak számított:) Peti azalatt felszerelte a biciklijére az ülést. Megetettem Pannit, bepakoltunk, és útnak indultunk. Valahogy egyáltalán nem rendült meg attól, hogy most biciklizünk:) Sőt, teljesen természetesnek vette a dolgot. Szépen ült, nézelődött, kapaszkodott az apjába. Itt-ott hallottam egy kurjantást is tőle. Persze a Schlosshof felé vettük az irányt a Chuck Norris-hídon (Szabadság-híd) keresztül. Rengeteg ember ment akkor a hídon. Schlosshof nagyon drága, ezért sem mentünk be végül, de azért megálltunk a kerítésnél, mert épp valami lovas bemutató volt, és épp a kerítés mellett mentek el a hintók, azokat Panni megnézte. Majd úgy döntöttünk, körbekerüljük a kastélyt, ha már itt vagyunk. Útközben berepült egy méhecske a trikómba, és két helyen belém csípett (illetve harapott), mire kiszabadítottam. A kastély bejáratánál leültünk egy kicsit pihenni, mármint én futottam a Panni után, megkerültük a tavat. Végül hazafelé vettük az irányt. Itt már azért volt egy-két mélypont, párszor levette a sisakját, de végül levettem alóla a sapkát, valószínűleg melege volt, és a sisakot is behúztam egy kicsit. Miután hazaértünk, elmentünk még fagyizni, majd játszótérre. Jó kis nap volt.

Panni azóta néha rámutat a sisakjára, itt-ott kéri is, valószínűleg a héten valamelyik délután megint elmegyünk egyet tekerni...

Medvehagymás pogácsa

Én tisztára olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a vöröshagymát, lilahagymát, újhagymát, mogyoróhagymát, póréhagymát, fokhagymát, na de a medvehagymától ma azért nem dobtam hátast. De kezdjük az elején.

Hétfőn vettem 10 deka medvehagymát, mert már a csapból is ez folyik, illetve minden gasztroblogger belecsempészik most minden ételébe egy csepp medvehagymát. Igaz, most van a szezonja. Szóval vettem egy zacskónyit, mert bár nem messze tőlünk is van hagymalelőhely, inkább nem rizikózom, hogy véletlenül összekeverjem a gyöngyvirág levelével. Mert hogy az mérgező ugyebár, és nagyon hasonlítanak egymásra. Kigondoltam továbbá, hogy van a raktáron egy kenyérsütőgép, amit még 2-3 éve kértem karácsonyra... Így hát adott volt, hogy kelt tésztát csináljak. 

Morzsálós Mirza receptjére esett a választásom a gugli alapján. 

Hozzávalók: 1,5 dl tej, 2 dl tejföl, 25 dkg vaj, 10 levél medvehagyma, egy kevés kristálycukor, 2 kiskanál só, 2 tojássárgája, 50 dkg liszt, egy élesztő.

A tetejére tojás és sajt.

Miután szépen áttanulmányoztam a kenyérsütőgép használati utasítását, bepakoltam a hozzávalókat a gépbe, ügyelve arra, hogy először a folyékony, majd a száraz hozzávalók kerüljenek bele, legvégül pedig az élesztő, nehogy reakcióba lépjen az anyag, és felrobbanjon a gép vagy mi... :) A probléma itt ütötte fel a fejét, mivel csak 470 g liszt volt otthon... Bakker, és még a deszkára is fog kelleni... De sebaj, miután Panni felkelt, szépen lesétáltunk az üzletbe, legalább jobban fog aludni éjjel (el is aludt pár perc alatt). Kicsit paráztam tehát, hogy biztos ragacsos lesz a tészta, de szerencsére nem lett. Aztán meg azon paráztam, hogy Hajni pár napja úgy írta, hogy a kelt tésztába nem kell tojás, nekem meg ott az a két kis sárga... Másfél órát ment a program, és olyan gyönyörű tésztát vettem ki az üstből, hogy az mesélt. De komolyan. Öröm volt vele dolgozni. Kinyújtottam (nem túl vékonyra), hajtogattam, kinyújtottam, hajtogattam, szaggattam. Eredetileg úgy gondoltam, hogy Panni segít majd szaggatni, de ő más programot talált magának.

180°C-on sütöttem kb. 40 percig. Nagyon szép, magas pogácsáim lettek. Vinni akartam Petiéknek a komisszióba, úgyhogy gyorsan megkóstoltam, mégse vigyek rossz ízű kaját. Amúgy finom volt, komolyan, csak nekem nem jön be annyira:) Peti szerint nagyon finom, olyan jó vajas, és szardínia izű (???). A komisszióban is dícsérték (talán azért, mert még ott voltam), és az egyik nőci el is kérte a receptjét. A lényeg, hogy jó napom lett tőle, Panni is jól bekajált belőle, a kenyérsütőgép pedig a második legjobb barátom lesz a Guszti mellett.

Ebből az adagból egyébként kb. 40 darab normál méretű pogácsa lett, de mivel még aznap el akartam jutni Petiékhez, meg amúgy sem eszünk meg annyit, fél adag pogácsát szépen lefagyasztottam, majd jól jön az egyszer (persze előtte még kiszaggattam a pogácsákat, és egy tálcán fagyasztottam le egyelőre, hogy szépen porciózhassam majd).

Igazi nő

Panni pici korában gyűlölt mindent, amit a fején keresztül kellett húzni - azaz utált öltözködni. Pár hónapja ez gyökeresen megváltozott. Most már bármilyen magas polcról, eldugott helyről képes előhúzni valami ruhadarabot és magára venni, vagy pedig odahozza hozzám és addig visong, míg rá nem adom. Mostanában előszeretettel veszi fel az apja cipőjét, és abban randalírozik a lakásban. Nagyon ügyesen tud bennük menni. Amíg nem pakoltam el a kölcsönkapott ruhákat, addig minden nap 4-5-ször előkapart a dobozokból egy-egy sapkát és felvette. Balonyon a bátyám fiókja, abból pedig a vörös alsógatyája a két csajszi - Panni és Emma - kedvence. Az egyik lábszárába belebújnak, és úgy hordják, mint egy sálat:)) 

Panni kedvence a rózsaszín szőrös mellénye. Elég meleg, de még a legnagyobb hőségben is magára veteti:) Ma úgy kellett kimentenem a mosógépből, hihetetlen hisztit lecsapott, mert nem adtam rá vizesen. Máskor titokban kell majd kimosnom.

Már elég hosszú a haja, tulajdonképpen hiába fésülöm, mindig kócos, főleg hátul, ahol elalussza. Kis göndör hátul. Ma is egy nagy kóccal kelt fel délután, gondoltam egyet, megpróbálom, össze lehet-e már fogni két copfba. És sikerült. Sőt, lányom még hagyta is magát. Megnézte magát a tükörben, vigyorgott magára, majd hagyta magát lefényképezni, végül úgy döntött, elég a rivaldafényből, és kiszedte a gumikat a hajából. De addig igazi kis csaj volt, gyönyörű:)

Állítólag erre a csajszira hasonlít a Szörny Egyetemből:

Hétvége

Péntek délután végre - másfél hónap után - eljutottunk Lévára, a nagyszülőkhöz. Már délben indultunk, mert elég hosszú az út, és Panni vagy végigalussza, ami után este nem akar elaludni, vagy végigbőgi... Meglepetés volt, mert délelőtt még azt mondtam a nagyinak, hogy este normális időben leszünk ott. Délután még elmentünk Fanniért az oviba, majd náluk játszottunk egy kicsit.

Másnap ebéd után elindultunk Horšára, egy kis faluba Léva környékén. Itt egy jócskán lerobbant cserkésztábor található, valamint egy kutyakiképző vagy -futtató, bárminek is nevezik:) Jól feltaláltuk magunkat. Peti és Tamás íjjal lődöztek, mi pedig Pannit és Fannit lepkedtük. A két gyerek kipróbálta az összes kutyafuttató alkalmatosságot, átmásztak a hidakon, alagutakon. Később csatlakozott hozzánk Peti és Tamás is, és indult a móka. Fogócskáztunk, hintáztunk is (a hinta másik oldalán egyedül ültem, ez elég aggasztó, ezért nem is rakom fel azt a képet, amin én is rajta vagyok:), majd a nagy rohangálás után egy jót uzsonnáztunk. 

Miután hazajöttünk, még megköszöntöttek a szülinapomon, sok szépet kaptam, még torta is volt:) Panni is korán elaludt este, mivel egész három percet tudott aludni napközben, közelebb volt Horša Lévához, mint amennyire Panni számolta, és mindig akkor aludt el, amikor odaértünk:)