Medvehagymás pogácsa

Én tisztára olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a vöröshagymát, lilahagymát, újhagymát, mogyoróhagymát, póréhagymát, fokhagymát, na de a medvehagymától ma azért nem dobtam hátast. De kezdjük az elején.

Hétfőn vettem 10 deka medvehagymát, mert már a csapból is ez folyik, illetve minden gasztroblogger belecsempészik most minden ételébe egy csepp medvehagymát. Igaz, most van a szezonja. Szóval vettem egy zacskónyit, mert bár nem messze tőlünk is van hagymalelőhely, inkább nem rizikózom, hogy véletlenül összekeverjem a gyöngyvirág levelével. Mert hogy az mérgező ugyebár, és nagyon hasonlítanak egymásra. Kigondoltam továbbá, hogy van a raktáron egy kenyérsütőgép, amit még 2-3 éve kértem karácsonyra... Így hát adott volt, hogy kelt tésztát csináljak. 

Morzsálós Mirza receptjére esett a választásom a gugli alapján. 

Hozzávalók: 1,5 dl tej, 2 dl tejföl, 25 dkg vaj, 10 levél medvehagyma, egy kevés kristálycukor, 2 kiskanál só, 2 tojássárgája, 50 dkg liszt, egy élesztő.

A tetejére tojás és sajt.

Miután szépen áttanulmányoztam a kenyérsütőgép használati utasítását, bepakoltam a hozzávalókat a gépbe, ügyelve arra, hogy először a folyékony, majd a száraz hozzávalók kerüljenek bele, legvégül pedig az élesztő, nehogy reakcióba lépjen az anyag, és felrobbanjon a gép vagy mi... :) A probléma itt ütötte fel a fejét, mivel csak 470 g liszt volt otthon... Bakker, és még a deszkára is fog kelleni... De sebaj, miután Panni felkelt, szépen lesétáltunk az üzletbe, legalább jobban fog aludni éjjel (el is aludt pár perc alatt). Kicsit paráztam tehát, hogy biztos ragacsos lesz a tészta, de szerencsére nem lett. Aztán meg azon paráztam, hogy Hajni pár napja úgy írta, hogy a kelt tésztába nem kell tojás, nekem meg ott az a két kis sárga... Másfél órát ment a program, és olyan gyönyörű tésztát vettem ki az üstből, hogy az mesélt. De komolyan. Öröm volt vele dolgozni. Kinyújtottam (nem túl vékonyra), hajtogattam, kinyújtottam, hajtogattam, szaggattam. Eredetileg úgy gondoltam, hogy Panni segít majd szaggatni, de ő más programot talált magának.

180°C-on sütöttem kb. 40 percig. Nagyon szép, magas pogácsáim lettek. Vinni akartam Petiéknek a komisszióba, úgyhogy gyorsan megkóstoltam, mégse vigyek rossz ízű kaját. Amúgy finom volt, komolyan, csak nekem nem jön be annyira:) Peti szerint nagyon finom, olyan jó vajas, és szardínia izű (???). A komisszióban is dícsérték (talán azért, mert még ott voltam), és az egyik nőci el is kérte a receptjét. A lényeg, hogy jó napom lett tőle, Panni is jól bekajált belőle, a kenyérsütőgép pedig a második legjobb barátom lesz a Guszti mellett.

Ebből az adagból egyébként kb. 40 darab normál méretű pogácsa lett, de mivel még aznap el akartam jutni Petiékhez, meg amúgy sem eszünk meg annyit, fél adag pogácsát szépen lefagyasztottam, majd jól jön az egyszer (persze előtte még kiszaggattam a pogácsákat, és egy tálcán fagyasztottam le egyelőre, hogy szépen porciózhassam majd).

Igazi nő

Panni pici korában gyűlölt mindent, amit a fején keresztül kellett húzni - azaz utált öltözködni. Pár hónapja ez gyökeresen megváltozott. Most már bármilyen magas polcról, eldugott helyről képes előhúzni valami ruhadarabot és magára venni, vagy pedig odahozza hozzám és addig visong, míg rá nem adom. Mostanában előszeretettel veszi fel az apja cipőjét, és abban randalírozik a lakásban. Nagyon ügyesen tud bennük menni. Amíg nem pakoltam el a kölcsönkapott ruhákat, addig minden nap 4-5-ször előkapart a dobozokból egy-egy sapkát és felvette. Balonyon a bátyám fiókja, abból pedig a vörös alsógatyája a két csajszi - Panni és Emma - kedvence. Az egyik lábszárába belebújnak, és úgy hordják, mint egy sálat:)) 

Panni kedvence a rózsaszín szőrös mellénye. Elég meleg, de még a legnagyobb hőségben is magára veteti:) Ma úgy kellett kimentenem a mosógépből, hihetetlen hisztit lecsapott, mert nem adtam rá vizesen. Máskor titokban kell majd kimosnom.

Már elég hosszú a haja, tulajdonképpen hiába fésülöm, mindig kócos, főleg hátul, ahol elalussza. Kis göndör hátul. Ma is egy nagy kóccal kelt fel délután, gondoltam egyet, megpróbálom, össze lehet-e már fogni két copfba. És sikerült. Sőt, lányom még hagyta is magát. Megnézte magát a tükörben, vigyorgott magára, majd hagyta magát lefényképezni, végül úgy döntött, elég a rivaldafényből, és kiszedte a gumikat a hajából. De addig igazi kis csaj volt, gyönyörű:)

Állítólag erre a csajszira hasonlít a Szörny Egyetemből:

Hétvége

Péntek délután végre - másfél hónap után - eljutottunk Lévára, a nagyszülőkhöz. Már délben indultunk, mert elég hosszú az út, és Panni vagy végigalussza, ami után este nem akar elaludni, vagy végigbőgi... Meglepetés volt, mert délelőtt még azt mondtam a nagyinak, hogy este normális időben leszünk ott. Délután még elmentünk Fanniért az oviba, majd náluk játszottunk egy kicsit.

Másnap ebéd után elindultunk Horšára, egy kis faluba Léva környékén. Itt egy jócskán lerobbant cserkésztábor található, valamint egy kutyakiképző vagy -futtató, bárminek is nevezik:) Jól feltaláltuk magunkat. Peti és Tamás íjjal lődöztek, mi pedig Pannit és Fannit lepkedtük. A két gyerek kipróbálta az összes kutyafuttató alkalmatosságot, átmásztak a hidakon, alagutakon. Később csatlakozott hozzánk Peti és Tamás is, és indult a móka. Fogócskáztunk, hintáztunk is (a hinta másik oldalán egyedül ültem, ez elég aggasztó, ezért nem is rakom fel azt a képet, amin én is rajta vagyok:), majd a nagy rohangálás után egy jót uzsonnáztunk. 

Miután hazajöttünk, még megköszöntöttek a szülinapomon, sok szépet kaptam, még torta is volt:) Panni is korán elaludt este, mivel egész három percet tudott aludni napközben, közelebb volt Horša Lévához, mint amennyire Panni számolta, és mindig akkor aludt el, amikor odaértünk:)

Gyerekszoba

A gyerekszoba nálunk az a hely, ami - mióta beköltöztünk - rakodótérként, kupiszobaként működik... Igaz, mióta beköltöztünk, pár dobozt már eltüntettem, de ha elkap a lomtalanítós láz, vagy ha egyszerűen egy szobából el akarom rakni a felesleges holmit, az biztos a gyerekszobában köt ki... Viszont hamarosan itt az ideje, hogy Panni átköltözzön a saját szobájába (és esetleg este zenehallgatás közben aludhassak el), úgyhogy muszáj lesz rendbetenni ezt a helyiséget is. Átgondoltam, mi mindent szeretnék megcsinálni a szobában:

1. Először is a régi bútorok... Ezek mind olyan bútorok, amiket a régi tulajdonostól örököltünk (két polcos szekrény, egy ágyneműtartós ágy), vagy a sajátunk, csak épp nem használjuk (egy bazinagy IKEAs íroasztal két forgós székkel). Az asztal székekkel megy anyuhoz a padlásra, a polcokat és az ágyat is lepasszoljuk valahova. Helyette szeretnék minél tágasabb játszóteret, azaz minél kevesebb bútorral. Egy szekrény vagy komód mindenképpen kell a ruháknak, valamint egy új ágy. Ezek az IKEAs polcok is nagyon tetszenek, sokféleképpen lehet variálni, és mutatós dobozkákkal sok játékot el lehet benne süllyeszteni:)

Forrás: Pinterest

2. Szeretnék egy kis asztalt és széket, valamint játéktartó dobozokat az IKEAból (szeretem az IKEAt, na)

Forrás: IKEA

3. A régi tulajdonos gyereke teleragasztotta az ajtót képekkel, a ragasztót eddig nem sikerült leszednem, de Ökoanyunak erre is van receptje:) (csak perpill nem találom...)

4. Új függönyt venni (ha lesznek új ablakaink), valamint szép, színes szőnyeget.

5. A dobozokat elpakolni, a kölcsönruhákat kimosni és elpakolni.

6. Magasságmérőt hímezni

7. Babakonyhát készíteni, zöldségeket, gyümölcsöket horgolni hozzá. Nekem az üzleti mű kiskonyhák nem jönnek be...

Ez nagyon tetszik, egy szlovák gasztroblogger készítette a kisfiának

8. A hinta... Háááát... Ez még hosszú beszélgetés lesz a Petivel... Ő mindenképpen szerette volna megvenni, de Panni nem is használja, nem akar sohasem hintázni. Nagy helyet foglal el, valamint egyfolytában csúszkál a padlón, kétlem, hogy a szőnyeg segítene rajta. Én szeretném eladni.

Egyelőre ennyi. Persze szeretném minél több saját kezűleg készített dologgal (párnákkal, képekkel) berendezni, de ez a jövő zenéje. Addigis hajrá, lomtalanítás!

Helló március!

Bár már március közepén járunk és nincs nagy értelme tervezni erre a hónapra, azért folytatom ezt a jó kis tradíciót a másik blogomról. 

Márciusban szeretném:

- megcsinálni a konyhába a parafatáblát, amin a heti menü, bevásárlólista, és pár dolog lesz arról, ami a főzéssel kapcsolatos

- a hűtőre két listát csinálok, egyiket arról, mi van a mélyhűtőben, a másikat pedig arról, mi van a konyhaszekrényben

- két nagyobb fadobozt venni, egyet Panni emlékeinek, egyet pedig a mi emlékeinknek (esküvői-, szalagavatós értesítők, dísztáviratok, fényképek, stb.)

- kiírni a receptes könyvembe azt a pár receptet, amit gyakran csinálok, de még mindig minden alkalommal ki kell keresni a receptkönyvekben.

Ez két hétre elég is lesz. Az előbb még eszemben volt valami, de már elfelejtettem:) Talán nem is volt annyira fontos. 

Márciusi olvasmányok: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (nagggyon jó!), A titkos ellenfél (mégjobb! - az Agatha Christie-regényeket most sorrendben olvasom, ez egyelőre a második).

Márciusi kézimunka: Valerie Pfeiffer - Chorus Line

Tavaszodik

Egy hete még nyavajogtam azon, hogy vissza kell jönnünk Pozsonyba, a betondzsungelbe, pedig milyen jó is volt falun egy hétig, Panni szinte egész nap kint volt, jókat játszott, és ... meg is betegedett. Harmadik napja van jó idő, és már eszembe sem jut panaszkodni. Mostanában naponta kétszer járunk ki, 3-4 órát is kint töltünk. Délelőtt játszótérre járunk, délután pedig sétálni. Egyelőre nem szeretek délután is játszóterezni, mert ilyenkor már a nagyobb gyerekek is kint vannak, akik lökdösődnek, és mindig attól félek, hogy lelökik a kicsit a csúszdáról. 

Érdekes, hogy 3 nap alatt mennyit fejlődik a gyerek mind szociálisan, mind fizikailag... Bár járunk tornára, társaságba a kicsivel, de eddig még nem volt alkalmam megfigyelni, hogy viszonyul igazából a többi gyerekhez. Eleinte csak messziről figyelte őket, aztán egyre közelebb ment (most kb. megáll a másik gyerek vagy felnőtt lába előtt, hogy mizu...). Elég irigy is, de nehéz megmagyarázni neki, hogy engedd a másikat is játszani a játékoddal, vagy ez nem a tied, ne bőgj érte. Ami a fizikai fejlődést illeti, a három nap alatt sokkal magabiztosabbak lettek a mozdulatai. Ha felrakom a csúszda tetejére, akkor átmászik a hengeren, leül a csúszda szélére, szépen elrendezi a lábait, majd ellöki magát. Ma pedig, miután hazajöttünk este, saját maga, állva ment fel kb. 10 lépcsőfokot (nem térden mászva, ahogy eddig). Szépen megfogta a korlátot, ment egy lépcsőfokot, tovább tette a kezét a korláton, stb. Egyre ügyesebb. Egyébként a három nap alatt azt is észrevettem, hogy több mindent megért szlovákul is, aminek nagyon örülök.

És én? Napról-napra egyre több dolgot cipelek le a játszótérre, mert ez is kell, az is kell, ezzel is játszana, azzal is játszana, ennie is kéne, innia is kéne. Itt-ott rám is ragad pár szlovák kifejezés, és ismerkedtem is már egy-két anyukával. Jajj, csak maradjon a jó idő...

a mai outfit:)

Első

2007-től blogolok folyamatosan, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Szeretek írni a mindennapjainkról, de úgy érzem, rég kinőttem már a régi blogot. Sok minden érdekel, aminek a másik blogon már nincs helye. Már nem csak a kézimunka tölti ki a kevés szabadidőmet. Ebben a blogban szeretnék "helyzetjelentést" nyújtani a messzi nagyszülőknek Panni fejlődéséről, apró-cseprő ügyeiről, valamint írni szeretnék tervekről, megvalósításukról, receptekről, könyvekről, kézimunkáról, midenről, ami egy napba belefér.

Igyekszem még átrakni a másik blogomról Panni babanaplóját, mégiscsak elsősorban róla szól ez a blog.