Panni kb. egy-másfél hónappal ezelőtt döntött úgy, hogy végre kizökkent a bizonytalanságomból, miszerint ez a gyerek az életben nem tanul meg beszélni (tuti elrontottam valamit, nem jól nevelem, keveset foglalkozok vele, stbstbstb). Hétvégén összeszámoltuk, mi mindent mond már, és meglepődtünk, hogy 40 szó felett van már a szókincse, és azóta is tanult már új szavakat. Persze nem emlékezhetek minden egyes szóra, de megpróbálok összeszedni pár jellegzetes szót, később jó lesz újraolvasni, amikor majd be nem áll a szája (ha nagybátyjára és balonyi mamájára ütött. Mi Petivel és családjával a csendesebb vonalat képviseljük, hehe).
Rengeteget utánoz, de ezeket aztán nem mindig köti tárgyhoz, cselekvéshez. Viszont azt a 40-50-et már ténylegesen dolgokra mondja. Az érdekesség nála az, hogy mindenből két szótagú szót csinál. Pl. a bicikli bici, a busz viszont bubu:) A kedvenc szavam a mami. És nem csak azért, mert engem hív így, hanem mert ez segítséget is jelent. Hallottam már, amikor másnak is mondta, pl. a Petinek, ilyenkor nyújtja a kezét, hogy légyszi segíts, nem tudok itt átmenni, leugrani. Boldog ilyenkor a szívem, hogy engem összekötött a bizalommal, segítségnyújtással:) Megpróbáltam témák szerint összeszedni a szavait:
családtagok: mami, mama, papa, dédi (vagy didi, mikor hogy), oci (Peti apukája), apa (nemrég még aba volt, az abát mindenre mondja, ami Petié, legtöbbször a kólásüvegre és a cipőire), gogi (köri), ffoto (Foltos, dédi kutyája), Icu (nagynéném, akárhányszor elmegyünk a házuk mellett:)), Lella (Léna), Lulu (egy barátnője a játszótérről), Babi (Panni), bábi (bácsi), nénni, baba
cselekvések: futa (futás!)
játszótéri: csuszi, csusza (csúszda), hijja (hinta), gó (labda, egyetlen egyszótagú szó), bubi (buborék)
mesék: gáju (Caillou, mostani kedvenc), Süsü, Zabu (minden majom nála Zabu, az Állatkert a hátizsákban-ból)
állatok: inkább hangutánzás, mint vavvav, bá (bárány), mú (ez a Paula joghurt is), gágá, de tudja a cicát is, dínó (tésztája is), gyí (ló)
más: api-api (happy-happy-happy-happy:D), zsizso (forró), nyami, fatyi (fagyi), Mimi (Minnie-őrült), dudu (vajon...), bóbó (borsó), gukkó (cukor), mommo (motor), brű (autó), fufu (vonat), sapi, cipő, bibi, bucc (mostanában már buci - elesett, leesett - és még ehhez jól elveri, amibe épp beleütötte magát), hoppá (legújabb), bubu (szív), bíba (bimm-bamm), kaná (kanál), villa (mindkettő eheti termés), fissli (virsli), füfe (fű, a füvet nyírniből maradt két szótagú), nunni (elméletileg nyuszi, de mindjárt el is kezdi magát fogdosni), lila (ami egyébként kék is lehet:)
Hát ennyit tudtunk most összeszedni, várjuk már az összetett mondatokat:)
Épp most értem Szalay Lenke könyvében, a Mogyoróban ehhez a részhez:
- ... Csak legalább te ne selypíts! Mért nem tanulsz meg már végre rendesen beszélni? ... Mondd szépen: kérek cukrot! Akkor veszek ám finomat...
A pici összeszorított szájjal hallgat egy darabig, de hevesen repdeső pillái elárulják, hogy a kínálkozó remek alkalmat fontolgatja közben.
- Mondd: kérrrrrrek cukrrrrrot! ...
Pannika figyelmesen bámulja a sziszegő száját, s már formálja is félénken kis kerek ajkait, hogy leutánozza. De hirtelen ravaszdi mosollyal a szemében, csalókán villanó, játékos kacagással a hangjában kiböki:
- Nem mondom! Pannita csotojádét ataj! Med podácsát a kifliboltból!
Mogyoró nagyot, elkeseredettet sóhajt. Hiába! Nehéz gyereket nevelni!
Mennyire igaz:)) Ezenkívül továbbra is nem titkolt szándékom, hogy a pöttyös könyvekkel szeretném Pannit az olvasás szeretetére megtanítani, szorgalmasan gyűjtöm is a pöttyöket a polcomon. Ezen belül pedig azt hiszem, épp a Mogyoró az, amivel kezdenie kell majd, annyira egyszerű, aranyos, kedves, gyerekes, csodálatos az egész, olvasnám még napokig, csak sajnos rövidke...